Ismered az érzést,mikor szétolvad a szádban a csokoládé, ugye?Ennél már csak a marcipán finomabb...szerencsére nem csak nekem.
Vasárnap vettem egy dobozzal magamnak, szilvalekvárral van töltve , csokival bevonva, isteni, hmmm....Tíz pici kis csomag egy nagy dobozban, napi egy jár, persze csak akkor, ha jól viselkedek...:)

Kedden leszedtük a maradék szőlőt a kertben.

Fejlámpával keresgélem a fürtöket - mert közben „rám alkonyodott” - mikor megáll a hölgy az út közepén és oda szól nekem: „Én vagyok a  népszámláló!Jöhetek?”
Megőrült ?- kérdezem magamtól...most?Nem látja,hogy nem érek rá?Vak ez...?
・    Nem érek rá, szőlőt szedek éppen! - kiabáltam ki neki a tőke mögül és folytattam tovább.
Szerencsére a szembe szomszédból kihajolt egy fej a kapun és behívta magához. Kiderült - míg szemeztük a szőlőt- , hogy aznap már másodszor lett szerencsétlen nő elküldve, ha bele gondolsz, 100 éve még működött,hogy napközben valaki ráér, de manapság...?
Éppen végeztünk, mikor  megjött E., kérdezi mit csinálunk?
Mondtam neki, megvolt a szüret.
Akkor kér szépen mustot,ha van, mert jót tenne az emésztésének,szóval pont  ráférne...nagy üvegpohárba mertem ki ,mondtam nagyon édes, vigyázzon vele...”Jaj de csípi a torkom ez a sok cukor!”-mondja, és köhög.
Ha elárulom,hogy épp most került bele a kén és az élesztő, azonnal rosszul lesz , de így benyelte. Remélem segített neki abban,amire kellett:)
Minden esetre adtam neki grátisz egy kis csomag marcipánt még aznap este, azt hiszem Ő tényleg megérdemelte...