46 fokot mutatott reggel nyolckor a hőmérő,  tudom, rásüt a nap, na de akkor is, ez itt közép-Európa kérem, nem pedig az egyenlítő pár fokos kilengéssel, csak győzzem a napot ma is, légkondi az autóban, no meg idebent, aranyat ér most esküszöm, na meg a friss kerti mentából készült tea...ez most így bírható, otthon csak szenvedés lenne,a nap már arrébb vonult és nem süti telibe a hőmérőt, tán már csak 42 a fok, nem tesz különbséget, Peni vödrében friss hideg a víz, remélem bírja majd szegény, reggel lihegve feljött és beköszönt ,aztán ment vissza  és bebújt a szőlő alá... ott ahol hűvös a föld, ott jó neki, ott édes a pihenés, nem kell gép ami hűti, ő gondoskodik magáról ösztönösen, megy a hideg után,ahogy a nap fordul az égen, úgy keresi ő is a helyét, s ahol árnyékot talál, ott lehever , próbálja átaludni a forróságot, pihenni, nem mozogni, mert ő tudja még hogy kell ezt csinálni, zsigerből hozza magával a tudást, ha tehetném oda kuporodnék a közelébe, hogy őrizzem az álmát, ahogy esténként teszem, mióta már nem bír bent aludni, néha elég 10 perc, negyedóra a hintaágyban, s ő már alszik is a lábamnál a fűben, hallom ahogy megnyugszik végre, ahogy elhalkul az a fáradt lihegés, egyenletes és nyugodt lesz a légzés, s mielőtt lefekszem aludni, mindig lenézek a kertbe ,hogy lássam, ott van-e az ablakom alatt, hát ott van bizony,mi így őrizzük egymásnak az álmát, még ebben a hőhullámban is...