„A pincér félig ébren nyitott szájjal a pulton matat,
A csapos int, hogy az utolsó kör megint miránk maradt.
Bólintok, egy lusta gondolat a szavamba vág.
Mellém zuhan a tegnap (jaj ne!), igazán fülledt társaság... „
Tegnap késő este rám tört a szomjúság , hiába ittam a csapvizet semmi...egyre szomjasabb lettem, márpedig a forrásvíz utolsó cseppje is elfogyott a pincei polcról már délelőtt. Lehet, butaság azt gondolni, hogy az előbbi nem oltja a szomjat, de az elme játéka már csak ilyen...már pont azon morfondíroztam,hogy keresek egy jégbe hűtött sört, mikor is látom,hogy veszi a cipőjét az én uram, s mit tesz Isten, két perc múlva már robogtunk is a forrás felé, az autóval, na meg a sok üres ballonokkal ...
Egy óra telt el körülbelül, s mi újra otthon, azonnal neki láttunk inni a friss, hideg, lágy, selymes, éltető, s persze szomjat oltó forrásvizet, hmmm...miután csillapodott végre a szomjúságunk , megszületett a nap tanulsága is:
Azért jó éjjel vízért menni,mert
-
Szinte egyáltalán nincs forgalom, hamar oda érünk.
-
Nem kell senkire várni a víznél, azaz semmi sorbanállás! :) (megjegyzem, ki az az elvetemült, aki éjjel jár a kútra a korsón kívül ugye...?:) )
-
Nem csípnek a szúnyogok , ugyanakkor isteni meleg az idő, hmmm ….nem vitatkozom! :)))
„...
Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből,
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől...
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felém küldi édes illatát...”
