Ma reggel arra ébredtem,hogy felhős az ég, bezzeg tegnap hogy sütött, istenem...na szóval, miközben láttam,hogy odakint nagyon nemkék az ég, magam előtt élesen megjelent a hajnali álmom,ami nagyon nem volt jó álom, előre szólok...
Álmomban valahol voltunk a Zurammal, nem messze az otthonunktól, de mégis pont olyan messzi ,hogy ne jussunk haza időben és túl közel ahhoz,hogy lássam, micsoda vihar közeleg felénk. A hegy felett nagyon sötét és furcsa felhők kavarogtak, folyamatos morajlás kísérte a villámlásokat és azok a villámok sem hétköznapiaknak tűntek, sőt...hatalmas csillag alakú fényes izék potyogtak lefelé az égből, egészen vakítóan ragyogták be a sötét horizontot és mikor földet értek, akkor bumm!!!, felrobbantak. Dermedten bámultam mindezt a távolból, miközben hallgattam a rádióban a híreket:
„ Mexikói eredetű különleges vihar érte el hazánkat, amely néhány órán belül eléri Budapest körzetét is...”
Mexikói eredetű vihar?Honnan jut ilyesmi egyáltalán az eszembe...?
Ültem tehát az ágy tetején ma reggel és ezen töprengtem ahelyett,hogy ruhát keresgéltem volna magamnak lázasan a szekrényben,mint máskor is teszem, de egyszerűen nem fért a fejembe a hajnali „ hír”. Aztán az órára pillantva hirtelen konstatáltam az idő múlását, összeszedtem magam és elindultam pénzt keresni...
A kertbe érve lágy csókot leheltem kedvesem jobb orcájára, majd bájos mosollyal arcomon megkértem, hogy pakoljon be a pincébe mindent,mielőtt a vihar ide ér.
Vihar? - kérdezte csodálkozva, - miféle vihar?
S miután magamat is kikacagva elmeséltem neki hajnali álmomat, kiderült, hogy ez a mexikói eredetű vihar ténylegesen létezik, csak én nem hallottam róla eddig soha. Milyen szerencse,hogy az ember még álmában is tanul, anélkül hogy...
Nej nananahhh :)
