Az elalvással semmi baj nem volt, sőt, néhány oldal után kiesett a „Százéves ember...” is a kezemből, még hallgattam 2-3 másodpercig Peni nyugodt horkolását, aki a szélvihar elől ismét csak bemenekült a lakásba, majd egyszerűen megszűnt körülöttem a világ, és mély álomba merültem, hupsz...

Nem tudom meddig tartott ez a mélység, mert aztán mégis csak felébredtem, azaz hogy éberkedtem inkább, tudod milyen érzés az amikor ébren álmodunk , nekem speciel olyan,mint ha én irányítanám az álmaimat, ami részben jó is, mert nagy meglepetés nem érhet, ugyanakkor meg nem igazán pihentető...persze bennem volt a drukk, mert az mindig bennem van, ha nem a megszokott időben kelek másnap, az ébresztő ugyanis félórával előbbre lett állítva, de nem hiszem ,hogy ez lett volna az igazi ok. Inkább arra voksolok,hogy ma éjszaka minden összejött...vagyis egy igazi konstelláció állhat csak az éberségem megett:)

Kezdődött ugye a széllel, aminek éppen tombolhatnékja támadt, nem is értem honnan érkezett és hová lett , de hát a szél az ugye ilyen, bolondkérdimértviszel...

Aztán ne feledjük, hogy ott van a Hold , amelyik gondolom épp tele lehet – ki nem?-, bár napok óta inkább csak érzem a jelenlétét, ahogy a felhők mögül leselkedik rám kajánul és hát persze az i-re a pont az a Vénusz maga, aki pedig fogta magát ma hajnalban és átvonult a Nap előtt csak úgy...megvallom őszintén tervbe se vettem,hogy megnézzem a „jelenséget”,miután a korán kelésnél csak kevés dolgot utálok jobban, abban azonban biztos voltam,hogy hatással lesz rám, nem is kicsit.

Minden esetre kíváncsi természetű vagyok, így ma megnéztem a neten amit élőben kihagytam és rájöttem,szabad szemmel úgy sem láthattam volna ezt a csodát, így nem bánkódom egy cseppet sem,hogy nem keltem miatta idejekorán.

De legalább éreztem...:)

 A kép : INNEN