Igazán jó volt rápihenni a múlt héten a jövő heti nyaralásra, az édes semmittevés a Balcsi partján, a finomságokkal teli tányérok, a hűsítő habok és a meleg hévíz, barnulás felső fokon, olvasás, hosszú beszélgetések, éjszakába nyúló tét nélküli kártya csaták a finom balatoni borok társaságában, mind arra voltak jók, hogy az idővel együtt lelassuljak én is , s hogy kiessek végre a pörgős hétköznapokból, hogy kicsit ellustuljak végre és ne gondoljak másra csak arra, hogy de jó nekem...lélekben pedig már OTT vagyok, s ugye nem túlzás, vagy az? :)  , de már álmomban is számolom a perceket, mikor majd újra meglátom a tengert, s ezt a csodálatos szigetet, amire annyira vágyom mióta csak először a földjére léptem, olyan álomszerű lett hirtelen a valóság és mégis igaz, igen, be kell hogy lássam, hogy újra eljutok oda, ráadásul így, ahogy...

Valahogy összefolynak ezek a várakozással teli napok egy nagy időmasszává, ahol nincsenek már se éjjelek se nappalok,  rám telepedik az édes türelmetlenség, képtelenség a sarokba parancsolni, s hiába hogy csitítom és csitítom, tényleg mindhiába... hát jó, legyen, bele törődök én ebbe is, hagyom, hogy eluralkodjon rajtam , bennem és persze körülöttem...felírnám legszívesebben az égre, hogy annyira, de annyira várom a tenger érintését és az illatát,jajj !:)

Akár egy első randevú, olyan ez már megint...remélem kibírom valahogy vasárnapig :)