Szó se róla, tényleg baromira befűtöttek odakint, persze a légkondiban ezt nem érezni, de ha eljön az ebédidő, akkor az nekem egyben magával hozza a kinti létet is az evésen kívül.

Ma kivételesen gyalogos séta volt az autós piaci körséta helyett, így telibe kaptam délidőben már az aszfaltból is vadul sugárzó csodálatos hőséget, ami nem is lett volna igazából olyan nagyon nagy baj, mert a kezdeti sokk után párperc múlva megtanultam érzékelni az oxigént is a forróságban, ennek ellenére cirka negyedóra után kiszáradt a szám és azt kell mondjam, hogy hihetetlenül megszomjaztam, uhh!

Én hülye egész héten vizes palackkal jártam dolgozni, de ma reggel úgy elaludtam, hogy a nagy kapkodásban végül otthon felejtettem azt is, most meg ugye az éhség miatt nem jutott eszembe,hogy keressek itt bent valamit, na de sebaj, a kicsi sárga és kínai ebéd után tele ittam magam jó magyar és langyos csapvízzel, annyival,hogy a visszafelé úton is elég legyen. Igen ám, de közben nem lett hidegebb odakint, sőt, így aztán pár perc után elkezdett rólam ömleni a víz rendesen, ez is mutatja,hogy végre ittam eleget, na :))

Persze ez az izzadás fel sem ért a tegnap estivel, amikor végre újra mehettem niára másfél hét kihagyás után, juhéjj! :)

Annyira de annyira élveztem este a táncot újra, hogy...! Még úgy is, hogy közben szakadt rólam a víz folyamatosan, szinte az elejétől a végéig.

Imádom ezt a niát, nem is tudom, mondtam már? Szóval imádom a niát, többek között azért IS, mert a testem végre megtanult valami olyasmit, ami mindez idáig nem sikerült neki. És itt nem csak az alaplépésekről beszélek, de nem ám.

Végre megtanultam izzadni...:)