A tegnapi napom kicsit zaklatott volt, állandóan szembe jött velem valami hülye, de volt olyan is, amelyik mögöttem könyökölt és várt...utálom, ha valaki nézi mit csinálok és azt hiszi attól majd gyorsabban megy a dolog, pedig pont ellenkezőleg. Gondolom az a motoros gyerek azóta is anyázik,mióta kicsit neki koccantottam az autót a kormányának a csomagtartómmal...de pont nem érdekel, már előtte is úrinő voltam, utána még inkább, ennyi bele fért...egész este azon filóztam, hogy front van,vagy mi...meg voltak vadulva az emberek. Én is , elvégre rám is hat a légnyomásváltozás...

És ma reggel végre ide ért az ősz, és elhozta nekem az Angyalokat.
Már rám fért:)
Úgy kezdődött,hogy elvittem az autót Á.-hoz, a szerelőhöz, aztán leballagtam a hegyről és a buszmegállóban álldogáltam, fülemen a telefon, hátha arra jön E.  és felvesz, igaz,már rég nem dolgozik nálunk, de tudom,hogy erre jár most is. E. nem vette fel a telefont, mert nem volt rá ideje, ugyanis „kinyomtam”,mielőtt felvehette volna. Magam sem hittem a szememnek,mikor megállt az autó és a kollegám intett,hogy üljek be mellé, véletlenül ma reggel erre kanyarodott. Olyan jó meleg volt...:)
Reggel még egész kellemes volt az idő, így a cipőt és kabátot szemügyre vettem ugyan, de nem...szerencsére egy kendő van a nyakamban, az is valami:)
Kinga már délelőtt felajánlotta,hogy ide kanyarodik a nia előtt , és aztán haza is visz. Cool:)
Képzeljétek,még egy pulóvert is hoz nekem...imádom ezt a napot!,és persze az angyalokat...:)