Bár a bor egyik része már kiforrt, a másik pedig gőzerővel dolgozik odalent a pincében, s a kert összes szőlőfürtjének utolsó szem bogyója is üvegballonba került a héten, tegnap mégis bevásároltunk, mert a jövőre sem árt gondolni, meg amúgy is, az elmúlt évek beigazolták, hogy a  kísérlet sikerült ,no meg  a szőlő is termőre fordult végre...utóbbiakat latba vetve eldöntöttük, hogy mi is  megérdemeljük, hogy legyen nekünk igazi darálónk és persze présünk:)

Pici kertben pici szőlő, pici darálót és pici prést kíván…bár fogalmunk se volt arról -  mikor elindultunk érte Pest másik szegletébe - , hogy mekkora lehet igazából a kiválasztott, de titokban mindketten bizakodtunk,hogy nem óriások…boldog vigyor ült ki az arcunkra,mikor megláttuk őket,ugyanis pont az volt a méret,amire vágytunk.

„Egyveder…egyszerre ennyi fér bele. Se  több, se kevesebb.”- mondá az Úr.
Nahát! Ezeket az Isten is nekünk teremtette…