A múlt héten igazán kapóra jött egy kis megfázás, ugyanis otthon maradhattam a jó meleg szobában, isteni ápolásban részesültem, igaz ehhez járult némi szobafogság is, de igazából nem is volt kedvem kimenni, sőt.. a csend is jól esett, meg az úgymond egyedüllét. Végre kaptam időt,hogy elmélyüljek abban, amit előző hétvégén tanultam Bírgittától, aki egyenesen Svédországból jött ide, hogy megtanítson nekünk egy fantasztikus dolgot, az Access Barst. Nagyon nagy élmény volt vele egy légtérben lenni , olyan kisugárzása van és annyi vidámságot és életszeretetet sugároz, hogy már az is megérte, a többiről nem is beszélve.
Bitől tehát tanultam valami újat, ami nagyon nekem való, egyrészt mert eddig is imádtam az emberek fejét bizgerálni és mert eddig is sikerült egy jó fejmasszázzsal elmulasztanom, de minimum tompítanom egy kemény fejfájást, de ez a módszer egészen másról szól, nagyon finom érzetekről, és a lényege? Nos, talán annyi,hogy hagyni kell magunkat átadni ennek az élvezetnek és a szabad energiaáramlásnak, a többi meg majd jön magától...csupa csoda, ami abszolút természetes, adni és kapni alapon:)
Na de térjünk vissza a múlt hétre. Tehát, miután kaptam egy hét szabit, bele lendültem, hogy az ott tanultakat a gyakorlatban is elsajátítsam,illetve magamévá tegyem. Megkeresgéltem a barokat, azaz a fejemen található „gyógyító” pontokat, miközben próbáltam bevésni az agyamba a „fogásokat” , majd miután éreztem,hogy már menni fog, elkezdtek bizseregni az ujjaim és izgatottan vártam,hogy valaki végre a kezeim közé kerüljön:)
És tegnap végre sikerült, megvolt az első igazi "kezelés".
Azt hiszem, olyan dolog történt , amire eddig csak álmomban gondoltam, illetve amit láttam egy videon, amitől azonnal lelkes lettem én is.
A barátnőm cca másfél órán keresztül „aludt” mozdulatlanul a fotelban, míg én szépen sorban haladtam az ujjaimmal a fején található pontokon, a tanultak szerint. Ő pedig esküszöm ez alatt olyan volt,mint akit leszedáltak. Az jutott eszembe kezelés közben,hogy ha az agykontrollal alfába jutunk, akkor ez lehet a théta:)
A végén kicsit bajban voltam, ugyanis fel kellett ébreszteni őnagyságát, s miután feleszmélt, azonnal azt kérdezte, miért hagytam abba öt perc után?:)
Csak az órára mutatva tudtam meggyőzni arról,hogy ez biza másfél órán keresztül tartott , s nehezen ugyan, de végül is ,kénytelen-kelletlenül hitt nekem.
Miután magához tért, csak annyit kérdezett,mikor jövök legközelebb...?
Ha tehetném, és lenne rá időm, meg módom, megfuttatnám mindenkinek a „barjait”...:)))
Esküszöm,hogy folyamatosan bizsereg a tenyerem...:)