Péntek este végre én is oda értem az Irodalmi szalonba, amit Kinga tart már hónapok óta havi rendszerességgel, erős elszántságomról tettem tanulságot, mikor is úgy rendeztem az estémet, hogy senki nem tarthat vissza. Nem is tartott :)
Ha jól emlékszem,éppen 5 éve olvastam az Utas és a holdvilágot, egy balatoni nyaralásra vittem magammal, azóta nem vettem a kezembe, mert hogy kölcsön kaptam. Vannak könyvek, amiket meg kell venni, mert érdemes időközönként levenni a polcról és újra elolvasni, ez is közéjük tartozik, de eddig lustaságból vagy feledékenységből nem írtam fel az antikvárius listámra, most majd pótolom...
Nekem a legtöbb könyvből amit elolvasok, legtöbbször csak egy benyomás, egy hangulat, egy konkrét érzés marad meg csupán, sokszor a pontos történés is elvész bennem, ha újra olvasom, akkor persze rekonstruálom az eseményeket. Most , ahogy Kinga beszélt a regényről, azonnal megelevenedett a történet is, de ismét rá kellett jönnöm,hogy nekem az érzés, a hangulat a fontos, és az ehhez tartozó képek az elmémben. Lehet hogy az emberi agy olvasás közben is fényképeket készít,amiket azután elraktározunk mondhatni sejtszinten...?
Érdekes volt minden esetre és egyben tanulságos is ez az este, annyira tisztán látszik, hogyan is működünk, hogy az adott élethelyzet, amiben éppen leledzünk,mennyire meghatározza miként is hat ránk egy olvasmány, kinek mit ad / nyújt perpillanat, és hogy ezáltal ugyanaz a regény egészen más jelentéssel bír az olvasóknál. Nos igen, a művészet lényege, ugye...
Minden esetre felveszem a listára, ha legközelebb antikváriumba megyek, már figyelni fogom Mihályt....mert igazából nagyon felizgatott:)
Ahogy a hétfő esti film is.
A Színes fátyolt most láttam másodszor,és mikor bevackoltam magam a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedtem és elkezdtem nézni,akkor kaptam a homlokomhoz, hogy te jó ég, de hiszen én ezt már láttam...aztán pedig szépen belemerültem ,pont úgy ahogy kell, elvitt magával , mint egy sebes folyó, az érzések és a képek magukkal repítettek és újból átéltem ennek a két embernek a gyötrődését, a szerelmét, a bűnt a büntetést és a megbocsátást...
A könyv és a film is valahol ugyanarról mesél, az emberi létről, a gyötrődésről, a felszínen maradásról, a boldogtalanságról és arról a harcról,amit magunkkal vívunk, s hogy létezik- e végül "a" feloldozás?
Vannak kétségeim...