Tegnap még olyan más volt minden, tegnap még elhittem,hogy csak játszik, csak kápráztat az idő, s hogy feltartóztathatom az őszt, ha úgy tartja a kedvem, ha épp úgy kívánom...ám ma már egészen mélyen a sejtjeimben érzem színeit, s rezzenek vele én is legbelül, akár ha leválik a fáról a levél.
Nem, ne hidd ,hogy rossz ez nekem, sőt...kell a változás, tudom, mert anélkül valóban csalóka lenne a világ, s csak mélyebbre süllyednék álmaimban.
Az ősz, bár pihenni késztet, nekem mégis maga az ébredés.
Ráébredek, hogy velem együtt múlik az idő. Pompás, mulattató ez az érzés, ahogy eljátszik velem, s én ővele, nem, ne hidd,hogy rossz ez nekem, sőt...innen is tudom,hogy még létezem, hogy még vagyok.
Éberen figyelem, ahogy ide ér, s belém költözik szótlanul, ahogy részemmé válik, s ahogy megadom neki én is magamat a tegnapi nap után...