Jó volt végre elutazni, kiszakadni innen egy kis időre és becsöppenni abba a másik világba... ha bele gondolok mi az az 1.100 km, akkor azt mondom, nem távolság, és mégis olyan,mintha egy másik bolygón élnék olyankor,mikor oda megyünk. Nagyon szeretem a Zuram családját, biztos mert ők is szeretnek engem, az egész valahogy nagyon kölcsönös és nem műszmájlis, az a legjobb talán.
Peninek kijutott a jóból, az a három és félhónapos bernipásztor kismonszter, aki ott várta a teraszon, te jó ég! Ha ezt Peni tudja, tuti nem jön velünk, inkább elássa magát itthon a kertben arra a másfél hétre:) Az utolsó nap néztem, ahogy egymással paralel pozitúrában feküdtek a teraszon,és arra gondoltam, hogy akár jó barátok is lehettek volna, ha még ráhúzunk egy hetet a nyaralásra...
Merthogy igazi nyár volt ott is egy jó darabig:)
Ennek örömére minden percet kihasználtunk a sógornőmmel , és wellness napokat tartottunk a közeli uszoda kinti meleg vizes medencéjében és annak a partján:) Az eredmény nagyon látványos és szuper!
Akár csak E. eredménye. Ugyanis míg én süttettem a hasamat a vízparton, közben -uszkve 5 hét után - meglett a szövettani eredmény,ami még mindig hihetetlennek tűnik számunkra. Ő egyszerűen csak sokkot kapott a hír hallatán. Az örömtől persze:) A másik sokkot én kaptam, a levelével együtt...ugyanis NINCS RÁK! Nem lesz se kemo,se sugár, se semmi! A rák ugyanis eltűnt, mire a műtétre került a sor:) Nagyon jó páros vagyunk mi ketten, akárki lássa:))
És hogy mindezt a sok jót tetézzem- lehet még? naná,hogy lehet:)- , olyan hihetetlen dolog történt velem, ami már igazán filmbe illő.
Találkoztam Olgával.
Ez így semmitmondó hír lenne , de én még mindig nehezen hiszem el ami történt...márpedig...:)
Történt pedig,hogy ezelőtt 31 évvel (!) volt nálunk nyáron egy csodálatos teremtés, egy kaukázusi lány Szocsiból, akinek a neve Olga :) A nővérem hozta el nyaralni hozzánk, a kollégiumban voltak szobatársak Moszkvában. Jól emlékszem Olgára, ugyanis sülve-főve vele voltam egy hónapon keresztül és anyámmal, mert Olga valahogy nekünk jutott:) Amire nagyon jól emlékszem, az a nyelv , azaz hogy nem tudtunk normálisan kommunikálni, mert hiába a sok évnyi orosz tanulás, valahogy mindig és minden angolul jutott eszembe, amivel nem is lett volna baj, ha Olga tud angolul...de ő nem tudott, csak németül :) Ezért is voltak ők olyan jóban anyámmal:)
Valamikor most februárban Olga megtalálta a nővéremet fészbukon és az volt az első kérdése,hogy velem mi van...?:) Így aztán peregni kezdtek az események, én bejelöltem, ő meg vissza és akkor láttam,hogy Olga Németországban él, ami még nem olyan nagy vaszisztdasz, de hogy 5 km-re a Zuram szülővárosától, az azért már gyanús volt. Amikor pedig kiderült,hogy eredetileg ezelőtt 20 évvel ugyanabba a kisvárosba került és élt és dolgozott 7 éven keresztül ,ahova mi most is haza mentünk, akkor már szinte szóhoz se jutottam a döbbenettől. De azért annyit még leleveleztünk,hogy ha majd oda megyünk, mindenképpen találkoznunk kell.
Azt az érzést nem is tudom leírni,milyen volt az a pillanat,amikor belépett az ajtón... de sztem ő sem:)
Fura volt,ahogy ültünk egymás mellett órákon át és néha vagy ő, vagy én kiáltottam fel,hogy ezt nem hiszem el!!!, és közben folyamatosan csak vigyorogtunk...
Vajon ha ki tudnánk számítani,hogy mekkora esélye van egy ilyen találkozásnak,milyen eredményre jutnánk?
Azt hiszem felesleges ezt számolgatni, mert vannak dolgok,amelyeknek nincs semmi köze sem a matematikához, sem az un. racionalitáshoz...:)
Lásd E. szövettani eredményét példának okáért...
:)
