Van nekem egy nővérem a négyből, aki rendszeresen „zaklat”. Méghozzá telefonon. Miután megcsörrent, én felveszem és minden alkalommal kedvesen bele hallózok, ő pedig hadarva mond nekem különböző instrukciókat, melyeket türelmesen végig hallgatok, megvárom,míg a végére jut a mondanivalójának, majd finoman közlöm vele,hogy szerintem rossz számot hívott. Persze soha sem vagyok rá igazából dühös emiatt, sőt, már előre mosolygok, ha látom a kijelzőn, hogy ő keres:)

Ma reggel, hajnali 7 óra 15 perckor ébresztett, pontosabban mondva az igazak  álmából vert fel a kis-elefántos csengőhangom...nagyon álmosan bele hallóztam a készülékbe, mire fel a nővérem megjegyezte,milyen fáradt a hangom , és miután nem aludtam bele a kapott instrukciókba, tudtam neki válaszolni is, persze csak a szokásosat, hogy bocsánat, de Én nem az az Én vagyok:)
Természetesen minden alkalommal elhangzik az ígéret,hogy most akkor aztán ahogy leteszi,rögtön beírja rendesen a nevemet a telefonjába, amit én természetesen nem veszek komolyan:)Ma azonban mielőtt ezt is elmondhatta volna,én megelőztem. Ugyanis elsőnek nyomtam ki a mobilom.
És aztán édesdeden aludtam tovább...álmomban pedig ki más jöhetett volna ezek után velem szembe,mint a Baby Elephant...igaz, kicsit le volt lassulva .
Ő is:)