Az élet egy baromi nagy Puzzle. Mire a helyére rakjuk az utolsó kis darabkáját is, talán meg is értjük. Addig pedig szorgalmasan dolgozunk a tudásért, de vigyázni kell a hogyannal, felesleges ennek az egésznek nekifeszülni. Az élet ugyanis mindig megmutatja magát, nekünk csak el kell hinni, hogy jól látjuk azt, ami...
Pénteken nagyon jó napom volt, már régóta készültem erre a napra lélekben, mert érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett az a valami, ami rám várt. Nem csalódtam, sőt. Tanultam valami újat, valami megint nekem való praktikát. Mindig is úgy éltem, hogy nem siettettem a dolgokat, aminek kell, az úgyis szembejön velem és a kellő időben megtaláljuk egymást. Most is ez történt. Tudom,hogy menni fog a dolog...
Lévén igen szkeptikus ember, nálam ez a hit kérdés nem túl egyszerű, én amolyan „hiszem,ha látom” embernek születtem. De azt hiszem, nem is baj ez, sőt:) A bizonyosság fontos a hithez. Megerősít...
A tudás hatalom, ám annak megszerzése sajnos néha pénzbe kerül, s mivel ez utóbbi nemigen vet fel, általában komoly megfontolás tárgyát képezi nálam egy nagyobb kiadás. Ha azonban úgy érzem, hogy érdemes belefeccölni, akkor nincs mese, fizetek. Most is így történt, csupán egy dolog aggasztott picit, másnap ugyanis esküvőre voltam hivatalos, ahova mégis csak illik vinni valami ajándékot, ha mást nem, akkor pénzt, amiből a pénteki nap után igen kevéske maradt a zsebemben. Az aggodalom azonban végleg elszállt belőlem péntek estére,addigra úgy voltam ezzel az egésszel, hogy adok amennyit tudok, aztán majd csak lesz valami...
És lett is. Néhai nagybátyám - Isten nyugosztalja- pénzt küldött nekem, teljesen váratlanul. Senki nem tudott róla, senki nem számított rá, egyszerűen csak kipostázták nekünk, nekem...és szombaton az esküvői vacsora előtt a kezembe nyomták, na? Hihetetlenül hangzik, de így igaz.
Olyan dolog történt, amit úgy is mondhatnék, hogy nem mindennapi, de úgy is, hogy akár lehetne az is, ugyanis, ha az ember elengedi a félelmeit és aggodalmait, akkor a dolgok egyszerűen működni kezdenek. Tudom, tudom, hogy ez így van, de ennek az elengedésnek a megvalósítása, valljuk be , eléggé nehézkes. Azaz mostanában azt veszem észre,hogy egyre könnyebb. Mert a lényeg számomra, mint fentebb is írtam, a bizonyosság, a visszacsatolás.
Hogy ez hogyan és miképp történik, az igazából nem is annyira fontos, ám néha annyira meglepő, hogy az na...hogy már nem is csak magamban tudok ezen mosolyogni, hanem hangosan nevetek, ahogy most is történt, de ezt már tényleg nem lehetett csak úgy elintézni, egy halk mosollyal. Valahogy meg kellett köszönnöm neki, hogy gondolt rám, de tudom,hogy Ő nem az a fajta ember volt, aki szerette, ha hálálkodnak neki, viszont nagyon szeretett adni. Én pedig mostanában mást sem tanulok,mint elfogadni.
Az öreg jól időzített...
