Jól emlékszem,mikor életem első - és remélem egyben utolsó - hitelszerződését megkötöttem,a banki ügyintéző kisasszony mennyire rám csodálkozott, hogy én köszönöm szépen, de nem kérek a devizahitelből, adják ide csak forintban azt az autóra valót, s persze mindenki más is hülyének nézett,hogy de hát annyira alacsony még soha nem volt az euró,mint akkor és én képes vagyok mégis forintban kölcsön kérni a pénzt?, és én makacs voltam, és nem hallgattam senkire, csakis magamra, mert belül valaki folyamatosan azt súgta, lesz ez még rosszabb is és akkor majd hogyan is fizetném vissza? Már pedig tényleg, de hogyan? El se tudom képzelni,hogy mekkora bátorság , vagy inkább meggondolatlanság kellett ahhoz, hogy emberek akkoriban úgy döntöttek, ahogy, és persze most nyögik...azt gondolom pont annyira felelősek ebben az egész történetben,mint a bankok, ettől eltekintve én most azt nyögöm, hogy ők meg vannak segítve államunk és pártunk által,és a kör bezárult. Nekem annyival könnyebb csak,hogy én jóval kisebbeket és halkabban nyögök, mint ők. Mindenkinek a maga nyögése a legfájdalmasabb , ez tény...
Szeretem a független médiát. Mióta pártunk és kormányunk szócsövévé vált az összes,ami közéleti, azóta a 180 percet már csak úgy hallgatom reggelente,hogy igyekszem a fogkrémet nem a csempére köpni a röhögéstől, ezért a fogmosást az útinformra, max. az időjárás jelentés hallgatására időzítem.
Munkába jövet-menet inkább a gazdasági rádiót hallgatom , mert ott is jó a zene és sz@r az antennám a Klubrádióhoz, vagy a Tiloshoz...reggelente a befektetési tanácsadók duruzsolnak a fülembe, amihez persze félfül is elég lenne, de mostanában, hogy kisebb összeghez jutottam az Önkéntesem által, és még mindig nem kezdtem vele semmit, oda figyelek rájuk,hátha kapok valami jó befektetési tanácsot...pontosan az év utolsó előtti napján arra a hírre kaptam fel a fejemet, hogy a jelenlegi legjobb befektetésnek tűnik jelenleg az állampapír vétele. Azon kezdtem el akkor gondolkozni,hogy hátha eltévesztettem és mégis a Kossuth szól, de lenéztem a hullámhosszra és láttam,hogy ez biza nem az, aztán mivel pont a Kundigunda utcához értem,már más foglalkoztatott...
Tegnap előtt azonban elértem a türelmem mélypontját ,meghánytam és vetettem a dolgot és végül úgy döntöttem, nem érdekel ki mit mond, én elmegyek és kiveszem a maradék forintomat a bankból és vásárolok rajta csúnya eurót, nem érdekel mennyi az annyi, mert biztos vagyok benne, hogy ennél csak rosszabb jöhet.
Aztán ma reggel már biztos voltam benne,hogy ezt a rádiót is kilóra megvették fityeszék, miután legalább 10 percen keresztül az aktuális elemző ember óva intett minket,hogy nehogy kivegyük a bankból a pénzünket, mert majd mi gyengítjük be az országot és visszük azt csődbe, meg amúgy se kell pánikot kelteni, persze ha nagyon akarjuk , végső esetben vegyünk devizát, de semmiképp se keltsük a pánikot...majd egy éles váltással a műsorvezető rátért a tőzsdei hírekre és közölte,hogy zuhanni kezdett a forint, de még mindig van remény, hogy nem éri el a 317,90-es lélektani határt, mert ha igen, az nem sok jót jelent...
Azóta már túl is lépte, azt olvasom.
Azt hiszem kérek egy időpontot az önkormányzathoz, mert ideje az Útlevelemet megcsináltatni, mert lassan 3 éve az is lejárt.
Eddig persze nem igazán érdekelt, mert csak az unióban mászkáltam, ahol elég volt a személyi. Valami azt súgja, hogy már ezt sem lehet sokáig...vagy lehet?
Vénemberek játszadoznak,
és az Isten nem figyel.
Megmaradtunk egymásnak,
de senki nem tárgyal senkivel.
Néha vér és néha nyál.
Ezt nem kenhetik senkire.
Nekem semmi nem használ,
és nem leszek jó semmire.
Lehet, hogy neked jó ez a harc,
de ne taníts ölni, ha élni akarsz,
lehet, hogy neked jó ez a harc,
de ne taníts ölni, ha élni akarsz,
Rémes a hely, és rémes az idô.
Felperzselt múlt, és bizarr jövô.
Múlik az idô, és vele a hely -
sosem tudhatod, mi múlik el.
Lehet, hogy neked jó ez a harc,
de ne taníts ölni, ha élni akarsz,
lehet, hogy neked jó ez a harc,
de ne taníts ölni, ha élni akarsz,
