Megmondom őszintén, nagyon utálok betegnek lenni , ezért aztán majdnem mindent megteszek annak érdekében,hogy ne is legyek az, de néha csak beüt a ménkű, és lever a kórság a lábamról, ami ideig - óráig még akár jó is lehetne, mert pl. isteni dolog dögleni a kandalló tüze mellett egy jó meleg takaró és tea társaságában és filmeket bámulni, meg jó könyveket olvasgatni, de ez hosszú távon mégsem az én műfajom, így aztán újra és újra megfogadom,hogy nem könnyelműsködök/döm soha többé, azaz:

ádegy!

Nem mászkálok odakint fedetlen fővel és persze vizes hajjal a mínusz tízben, uszoda után.

ádkettő!

Nem jövök ki a niáról csatakosan és izzadtan, és ácsorgok még félórát az utcán,mert pletyizni olyan jó (de ha tényleg jó!:) )

ádhárom!

Nem tetézem a bajt! Azaz nem megyek el késő este könnyelműen egy belvárosi buliba kezdődő takonykórral a szervezetemben,mondván kössz jól vagyok!, és ázok bőrig a havas esőben oda-, és visszamenet is persze , valamint nem hagyom az esernyőt az autóban sem, hanem egyszerűen otthon maradok mind ehelyett és tömöm magamba a C vitamint és befekszem a kanadalló tüze mellé egy forró tea társaságában - mondjuk legyen ő a Lauder?:) - és bámulok valami jó filmet, vagy olvasok egy klassz könyvet, hogy aztán vidáman teljen a vasárnap, nem pedig bedurrant nyaki nyirokcsomókkal és brutálisan teli orral, amit aztán mindenki , de legfőképp a magam örömére cipelhetek is magammal hétfő reggel a munkahelyemre, ahelyett, hogy a gyógyulás reményében egész nap otthon fetrengenék a kandalló tüze mellett egy jó meleg takaró és tea társaságában és filmeket bámulhatnék, meg jó könyveket olvasgatnék...

ádnégy!

A ma esti nia helyett marad az inhalál és a fetrengés...mert mától jó(l) leszek:)