Vasárnap délután kiderült,hogy zajlik a jég a Dunán. Mármint számomra derült ki, mert hogy épp egy hete jártam a Duna parton és tessék,akkor még semmi, most meg ott úszkál az a sok jég, és rajtuk utaznak a sirályok. Hogy hová mennek, fogalmam sincs, de gondolom ők csak tudják, ha már ráültek arra a jéghideg izére...de nem is erről akarok írni, hanem hogy miközben bámészkodtam, gondolkoztam is. Mégpedig azon,hogy honnan jön ez a sok jég ,mikor ez a Duna annyira gyorsan folyik,hogy ha én jég lennék, időm se lenne kialakulni, mert mindig elfolynék helyette...de ezek meg valahol csak elkezdték , ha már egyszer itt vannak? Szóval törtem a fejem, de az istennek se jöttem rá a fizikára, hiába, abból mindig gyenge voltam, nem szégyellem, mint ahogy kérdezni sem szégyelltem soha.
Tehát.
Tegnap megtudtam,hogy a folyó vize (IS) a szélénél kezdi a befagyást, ahol ugye sekély a kéj...aztán hízik,nő, terjed és aztán egyszer csak a sodrás miatt leszakad a tábla és hát elviszi a víz... így kerül egyre beljebb és beljebb, néha pont a folyó közepibe... Na, gondoltad volna? Amúgy így utólag bevallom, tényleg logikus:)
Mentségemre legyen mondva, mások is pont olyan nagy gondolkodók, mint én (azt mégse írhatom,hogy hülyék ). Miután ugyanis megtudtam a magyarázatot, pár perc elteltével egy szembe jövő családból az apuka is feltette a kérdést, méghozzá jó hangosan, de sem az asszony,sem a két nagy gyerek nem tudta a választ,csak én:) Miután nagy boldogan elárultam a helyes megfejtést, szemmel láthatólag örültek neki.
A gyerekek legalábbis mindenképpen...láttam az arcukon:)
