Ma végre megint kisütött a nap és találtam a piacon szép tulipánt olcsón, mert én ugyan le nem szedem a virágot a kertemből, pedig jócskán akad belőlük, de képtelen vagyok levágni őket, olyan ez,mint mikor halálra ítélnek valakit és egy vázában éli meg utolsó napjait, de ez persze csak az én hülyeségem, illetve apám volt még ilyen, emlékszem anyám mennyit könyörgött neki, hogy hozzon fel a kertből virágot, soha nem jutott volna eszébe magától, akkor ezt gondoltam, de ma már tudom miért csinálta.
Aztán eljött az április vége , az anyám születésnapja és olyankor virágba borult az egész lakás :)
Most is eljött, sőt mi több, néhány nap és ideér a május, észre se vesszük és már itt is van a nyakunkon, és jön vele a meleg és a hőség,mint annyiszor máskor, emlékszem a csernobili május elsejére is, kint ültem velük a kertben és friss salátát ettünk, „magunkszedtét”, aztán jött a hír pár nap múlva,mi történt, de milyen meleg volt akkor is ugye? Ma este előszedem majd a nyári ruháimat és elrakom a télit, de milyen jó lesz lecserélni a hosszú ujjút a rövidre, már úgy unom őket, de úgy...
Végre kiolvastam a könyvet amit nagyon nem akartam kiolvasni, mindig ez van,ezt csinálom, halogatom a befejezést, ha tetszik valami, mert nem akarom,hogy vége legyen, pedig ez milyen hülyeség, egyszer úgyis elmúlik minden, miért pont egy könyv, pláne egy szerelem tartana örökké, bár azt hiszem az igazi szerelem az örökké kitart, akárki akármit is mond, még ha vannak nehézségek is két ember között, a szerelem igazi kapocs lehet és mindig van oldás és kötés...
Ahogy most ránézek a tulipánjaimra, eszembe jutnak azok a születésnapi kerti virágok és vele együtt persze minden és mindenki más is. Azt hiszem ideje, hogy keressek egy újabb könyvet a polcomon...
