Péntek este picinykét kirúgtunk a hámból, Mi Nők... pestiesen szólva csaptunk egy igazi csajos bulit, mert az jó.

Jó időben, jó helyen, jó társaságban jókat enni, hát így történt...nem lehet okom panaszra, sőt.

Arról most nem mesélek,hogy miről folyt a csevej, meg arról sem,hogy gazdagabb lettem egy nyakékkel:), de arról igen, hogy életemben először ettem tapas-t , amiről eddig azt se tudtam,hogy a világon van, de most már tudom és kijelenthetem,hogy a kacsamell zöldalmával és balzsamecettel vaslapon megsülve igazi mennyei eledel, akárcsak a catalán krém,ami nagyon vicces, mikor beletöri az ember a tetején díszelgő karamellát a vaníliás finomságba, hmmm...és nagyon tetszett, hogy itt tunkolni is szabad, igaz nem kérdeztük meg mit szól hozzá a pincér, mi csak sűrűn utána rendeltünk a friss ropogós meleg bagettkarikáknak, miközben körbejártak a kis tálkák sajttal és a maradék szósszal az asztal „felett” és nem lenne szép dolog eltitkolni (sőt!), hogy isteni finom spanyol vörösbort ittunk a fenséges étkek mellé, ami nagyon jó párosításnak bizonyult, de tényleg.

Szóval fogalmam sem volt arról,hogy az én jól bevált Poco Loco éttermem helyére már egy ideje egy spanyol bár került itt Óbudán, de azt kell mondjam, azt a helyet is imádtam és úgy tűnik, ebben sem csalódtam, sőt...felőlem ha egyszer betéved, még a király is maradhat...:)

„A tapas tradícióját állítólag X. Alfonz kasztíliai király indította el azzal, hogy egy betegségből borral és apró falatok fogyasztásával gyógyult fel. Ezért a tavernákban elrendelte, hogy bor mellé mindig szolgáljanak fel egy kis adag ételt.

Valószínűbb az a legenda, amely szerint Andalúziában, a tavernákban sherry kortyolgatás közben az italozók lefedték a poharakat kenyérrel vagy hússal, így az édes italt nem vették körbe a muslicák. A hússzelet sonka vagy chorizo volt – a kocsmárosok észrevették, hogy többet isznak az emberek, ha sós húst adnak az ital mellé, így hamarosan a tapa (ami fedőt jelent) az italozás egyenrangú részesévé vált.

Egy másik feltételezés szerint a tapas a 16 századból ered, amikor Kasztíliában a tavernákban olcsó borokat érett, erős illatú sajtokkal szolgáltak fel, amellyel álcázták, azaz elfedték a bor ízét.

Egy másik népszerű legenda szerint XII Alfonzó király megállt egy andalúziai csárdában Cádiz-ban, ahol rendelt egy pohár sherry-t. Mivel Cádiz egy szeles, poros város, a pincér füstölt sonkával letakarva szolgálta fel neki az italt, hogy nem menjen bele a por. A királynak ízlett az ital és a sonka kombinációja, ezért rendelt egy másik italt "fedővel". „

Tessék, lássék...mire is jó a por meg a fedő...no és a király?;)