Hirtelen beugrott egy kép, ahogy Peni áll az ajtóban és egész éjjel sír, nyüszít,hogy "engedj be!", én meg kivagyok teljesen, mert nem hagy aludni, le és föl mászkálok a galériáról, tolom vissza az ajtót, meg a porszívós dobozt, ő pedig ijedten néz rám a másik oldalon, s amint ott hagyom, kezdődik elölről az egész cirkusz, aztán reggel kialvatlanul csak annyit mondok,elég volt, kihajítom ezt a dögöt, én ezt nem csinálom...és aztán következő este átköltözök a másik szobába a régi helyemre és édesdeden fekszünk mi ketten, én az ágyamban, ő pedig ott piheg mellettem odalent a szőnyegen ,alszik mélyen, hallgatom a légzését és boldog vagyok,mert jó tudni,hogy biztonságban érzi magát...
Nem tudom honnan jött az egész gondolat és az érzés , az előbb még egészen más járt a fejemben, akkor meg miért pont most? Számolgatni kezdek és hát persze! Beugrik ... pont 13 éve,így januárban hoztam haza a kis szeretetgombócot, te jó ég,milyen édes volt,akár egy plüsskutya,nahát:) Apám szavai a mai napig ott csengenek a fülemben: „ Te jó ég, ez a kutya semmit sem tud az égadta világon, minek hoztad ide...?”, aztán rábízom két nap múlva, és mire délután haza érek a munkából , már jó barátokként fogadnak,és onnantól kezdve ő lesz a mindene...
Milyen kár,hogy apu előbb ment el, mint hogy megszülettek a kicsik, akkoriban sokat gondoltam rá,hogy vajon mit szól hozzájuk, és ugye látja odafentről ő is, ahogy fejlődnek napról napra a kis semmit sem tudók...?:)
Azt mondja a sógornőm, kiválasztották az új kisbernit, 200 kilométert utaztak érte,és minden hétvégén mennek hozzá látogatóba , a németországi tenyésztő megígérte nekik,hogy egészséges és hosszú életű kiskutyát kapnak a pénzükért,már amennyire ilyet ígérni lehet, na ja...de olyan hosszú életűt,mint az enyém, nos, arra nincs garancia, mert még soha nem hallott 14 éves berniről és nem csak ő. De azt gondolom mi sem...mert Peni még csak 13 múlt egynegyeddel, pont.
Tegnap este kiszámoltam,miután beugrott egy kép , ahogy állt akkor az ajtóban és egész éjjel sírt...