Először nem tudtam mire vélni ezt a fura és kellemetlen érzést a tengernél, mert hát mi a fenétől fájdul meg az ember hónalja konkrétan? Mondjuk eszembe se jutott elsőre,hogy van nekem hónaljizmom is, de aztán nem volt mese, bizony rá kellett jöjjek,hogy amit én érzek, az bizony a matracizomláz :)
Az ember gyanútlanul elmegy egy nia táborba, napi rendszerességgel mozog eléggé intenzíven, és tessék , mi történik? , bedurrannak a matracizmai...vicces.
Amúgy a harmadik napon már nem csak a hónom aljában éreztem a fájdalmat, hanem konkrétan a hátsó combizmaim is húzódtak ,ja az a sok lábtempó nem tett jót nekik ( nem győztem lazítani este őket a gyógyító fügepálinkával).
Vagy fordítva, pont hogy jót tett? A fene se tudja ezt lekövetni manapság, a tudás elvész ebben a nagy információs rengetegben, ember legye a talpán aki tudja már követni mi az ami neki jó? :)
Lehet, hogy többet kellett volna relaxálnom a tengernél? - gondoltam erre is, de hát én mást se tettem,mint azt...erről szólt az egész hetem.
Aztán hupsz! Az izomlázam a negyedik napon fogta magát és eltűnt nyomtalanul.Gondolom mert megedződtem, másrészt mert szorgalmasan rádolgoztam, harmadrészt meg, mert Hvaron igazi és különleges gyógyító energiák működnek, ebben egészen biztos vagyok :)
Most ez az egész csak azért jutott eszembe, mert szombat este előjött ez a hónaljas fájdalom...annyira meleg volt aznap a Duna, hogy ha épp nem úsztam, vagy frizbíztem benne, akkor órákig lógtam a vízben, de nem akárhogyan persze, hanem a bólyába kapaszkodva, néha kicsit átölelve azt :)))
De fincsi volt!
Csak hát a matracizmaim úgy tűnik, még nem elég edzettek...
Remélem szép meleg, mondhatni nyárias szeptemberünk lesz és akkor tovább trenírozhatom őket a vízben.
Mert hogy megérdemlik.
Főleg most hogy így felfedeztem őket...:)