Most akkor ide írok, mert a frusztrált ájtísünk letiltotta a teret, nem lehet bentről már azt sem használni, otthon pedig nincs rá időm, vagy alig. Soha nem értettem, ha valakinek annyi baja van magával,miért a másikat bántja?Nem hiszem,hogy neki ettől jobb lesz, sőt, inkább az ellenkezője, max. ideig óráig...de most üljek le vele szembe és magyarázzam el neki?Nem megyek bele...

Én már egyre inkább nem megyek bele.

Vannak körülöttem mindenféle emberek, régen itt is más volt,tudom,16 év az hosszú idő, sokat változtam én is,meg egyébként is.
Kell egy jó csapat? Igen, az kell, anélkül a munka sem az igazi...még tartom magam, de egyre jobban érzem,hogy ez már nem az én helyem. Tanulok keményen és igyekszem, hogy tovább tudjak lépni, az irány adott és a körülmények is egyre inkább úgy alakulnak,hogy afelé hajtanak, amit szeretek csinálni.
Nekem fontosak az emberek, hiába no:)
Ha arra gondolok,hogy egyszer majd el kell innen menjek, nem esek kétségbe. És itt most nem csak a munkahelyre gondolok. Emberek mindenütt vannak, és lesznek is. Nekem pedig ők a közegem...
Ha anno anyámra hallgatok,már régen tanítok, de hát én dafke voltam gyereknek is, nehogy már az anyám mondja meg mi leszek, ha nagy leszek, de nem? Pedig az anyám jól ismert engem, csak azt felejtette el, hogy én mindent erőszaknak veszek, amit nem én mondok ki magamról , magamtól. Mindegy,most majd korrigálok, talán még lesz belőlem tényleg „valaki”, aki azt szereti csinálni, amire született, ha nem is tanárember...figyelsz Anyu?
Érdekes, nem vagyok türelmetlen, sőt, azt érzem, hogy minden és mindenki a kezem alá nekem dolgozik. És itt nem csak az ájtísra gondolok, és nem csak az időre...az utóbbiról egyenesen azt gondolom, hogy simán elröpül, ha igyekszem nagyobb odafigyeléssel és erőbedobással eltölteni. És ez nem jelenti azt,hogy kapkodnom kéne, ugyanakkor unalomra sem serkent. Egyszerűen csak arra vigyázok most,hogy tartalmasan teljen. És ha ez sikerül,akkor jól érzem magam a bőrömben.
Kell ennél több?Nem hiszem...

P.S: Milyen jó úgy hallgatni egy zenét,hogy képzeletben tudok lépni „rá”...