Mára esős napot ígértek, ehelyett hétágra süt a nap, tessék!:)) Szerencsére van nálam napszemüveg, mert valahol a lelkem mélyén bíztam az égiekben, akik tudják,mennyire szeretem ilyen tájt ezeket a rozsdásan csillogó színeket, melyeket a nap fénye tesz igazán varázslatossá, és persze mindehhez azt a csípős, arcpirító tiszta-hideg levegőt...
Mikor tegnap este végre aludni tértem,előtte gyorsan leszaladtam még valamiért a kertbe, most, hogy visszagondolok, már nem is emlékszem,hogy akkor tájt esett-e még, csupán annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy vetkőzés közben konstatáltam, hogy a nadrágom szára még kicsit vizes az esti sétától, hiába, nehezen szárad a pamut...előző éjjel rosszul aludtam, megzavart a közeledő fronthatás,minden sejtemben és idegszálamban éreztem,ahogy tolja maga előtt a meleg levegőt a hideg, ilyenkor készenléti állapotra kapcsolok, nehezen alszom el...ma pedig:)
Ma pedig elaludtam. Majd egy órával később ébredtem fel,mint szoktam,és ami az egészben fura, egyáltalán nem érdekelt...komótosan tettem a dolgomat, pont mint máskor, nem siettem, nem kapkodtam, s mielőtt elindultam volna, még a kabátzsebembe csúsztattam a napszemüveget, hátha kisüt...és tessék ...
A tegnapi napra már csak a nagy vizes tócsák emlékeztetnek, semmi más. Lehet,csak álmodtam az egészet...?
Mindig is szerettem a pénteket, de ma még inkább jól esik:)
