Ettetek már napraforgó mézet? Ha nem, mindenképpen próbáljátok ki, mert ennek a méznek titka van.Nem is akármilyen...

K. unokaöccse a méhész, esküszöm,ez a fiú a lelkét is bele teszi ebbe a mézbe. Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok abban,hogy minden dolog akkor lesz tökéletes, ha szívvel-lélekkel csináljuk,miért pont a méz lenne kivétel, igaz? A méz pedig csak úgy finom, ha tényleg édes,akár a méz...vagy mint az élet? Nem tudom. Az biztos,hogy K.unokaöccse sokunk életét megédesíti mostanában.
Most is itt pihen egy újabb üveg napraforgóméz az asztalomon, én pedig már alig várom,hogy haza vigyem és megkóstoljam.
Képzeljétek csak, ez a méz se nem csepeg ,se nem csurog, ez amolyan krémesen kenhető. Ennek a méznek azonban minden cseppje kincs, s nem csak azért,amit eddig leírtam, ebben a mézben ugyanis sokkal több a titok,mint azt elsőre hinnénk.
Odakint nyirkos minden, csepeg, csurog az égből az októberi ősz , jelezvén,hogy egy hét múlva már novembert írunk. Ízelítőt ad nekünk  az idő abból a nemszeretem őszből, ahonnan majd hirtelen átfordulunk  a télbe. És mindeközben egy piciny kis üvegből rám mosolyog a nyár, annak minden színével és ízével megidézi a nap éltető sugarait. Hát nem édes...?:)

Most tehát itt pihen egy újabb üveg napraforgóméz az asztalomon, én pedig már alig várom,hogy haza vigyem és megkóstoljam. Addig pedig csak nézem...