Tegnap megvettem a két kis mécsest nekik, amit viszek majd hétvégén a sírhoz, hogy meggyújtsam őket, mint minden évben egyszer ilyentájt...jaj,én nem szeretek kijárni oda, nekem olyan , mint ha mindig velem lennének, mint ha otthon maradtak volna velem örökre itt , a szülői házban, de ilyenkor mégis elmegyek hozzájuk, mert anyám, ezzel kapcsolatosan "csupán" ennyit kért tőlem,míg élt.
„ Megveszem a sírhelyet a templom-kertben, tudom milyen lusták vagytok, úgy se fogtok kijárni a temetőbe, ez legalább közel lesz hozzátok. Ugye halottak napján kijöttök hozzánk?”
Utáltam ezeket a szavakat hallgatni a vasárnapi ebédeknél, nem értettem soha, miért foglalkoztatja anyámat ennyire a  halál... az apám mindig csak legyintett ilyenkor, és mesélte tovább a történetet,amibe éppen belekezdett, persze az anyám kedvéért elintézte a sírhelyet, s lehet ő is gondolt hébe-hóba a halállal, de soha nem beszélt róla, ő élni szeretett, de azt nagyon...ma már azt is értem,hogy az anyám pedig miért...
Mennyire mások voltak, s mégis pont ettől  voltak egyek valahol.
Direkt nem vettem két egyforma mécsestartót nekik, bár a formájuk megegyezik, de a színükben különböznek egymástól ők is. Remélem nem vesznek össze majd azon, melyik kié?:)

Zs.tegnap este azt mondta, ma 4 éve halt meg az apukája,mégis olyan,mint ha most történt volna az egész. Milyen furcsa dolog ez a gyász- mondta mosolyogva, a könnyeivel  küszködve -, soha nem gondolta volna, hogy még ennyi év után is siratni fogja a papát...
Azt hiszem, míg élünk, siratjuk őket, csak ahogy múlik az idő, úgy apadnak el a könnyeink, s helyébe lép a bizonyosság, az egység érzete.
Egyre erősödik bennünk, hogy mennyire egyek vagyunk velük, hogy a részünkké váltak örökre, belénk ivódtak, talán ők is ezt érezhették, mikor mi megszülettünk, ezt nem tudhatom.
Az igazi elengedés az a megnyugvással párosuló jó érzés, amikor tiszta szívből tudjuk magunknak kimondani,hogy neki már jó, Ő már jó helyen van.
Idebent...

Talán ezért is nem szeretek kijárni a temetőbe, csak ilyentájt és csakis az anyám kedvéért teszem, mert megígértem neki,mert tudom, hogy ettől ő is nyugodtabban pihen.
Odakint...