Ma este kiderült számomra,hogy a heti négy niának köszönhetően simán megcsinálom azokat az ászanákat, amelyeket anno épp hogy csak nyögvenyelősen bírtam.
Ez azért is vicces volt így utólag,mert amíg vártunk a Tibire, az egyik jógás társam megkérdezte,mit szeretek annyira a niában?
Remélem „látta” is a választ,nem csak hallotta, mert igazából nem akartam magyarázkodni neki, rövidre zárva csak annyit mondtam,hogy  javult az erőnlétem, mióta csinálom.
Viszont mikor „párosoztunk”, L. kifejtette, milyen nehéz engem masszírozni, mert olyan vékony  a hátam, viszont izmos.
Azt hiszem többször kéne járnom jógára is….:)