Történt pedig,hogy Zsófi, a hároméves, kitalálta,hogy Ő bizony Piroska lesz az óvodai jelmezbálon, ami azért is tűnt roppant egyszerű és egyben kivitelezhető ötletnek, mert hogy volt neki otthon piros ruhácskája, kabátkája és sapkácskája, sőt még kosárkája is....ami viszont nem volt neki, az a kalács, a bor és hát a farkas. A nagymamáról egyenlőre ne beszéljünk...

Szóval, Zsófinak nagy szüksége volt egy Plüssfarkasra, mert anélkül hiába minden kellék, nem Piroska a Piroska.

Miután eljutott hozzám a kérés, azon nyomban fogtam magam és megkérdeztem a Zinterneten,hogy kinek van kölcsönbe egy alig használt Plüssfarkasa és egyáltalán nem lepett meg,hogy 1-2 napon belül megérkezett M.-től a pozitív válasz is, majd hamarosan maga a farkas is :)

Nagyon helyes kis állat, egyáltalán nem tűnik vérengzősnek , megvallom őszintén, sőt...első ránézésre feltűnt, hogy ez az állat nem csak a nagymamákat szereti, s ez a megérzésem hamar be is igazolódott, miután a kislány azon nyomban befogadta alvótársnak, igaz, ezt Malacka kicsit zokon vette, de aztán kiegyeztek és úgymond vetésforgóként tölthették az éjszakát Plüssállaték heteken keresztül a háromévessel...

S ahogy múltak a napok és a hetek, Plüssfarkas egyre inkább Zsófi szívéhez nőtt...

Ezt abból is tudom,hogy miután most hétfőn végre debütált a Farsangon, Zsófi másnap reggel közölte,hogy akkor Ő aznap is Piroskaként szeretne menni azt óvodába, természetesen vinné magával a kosárkáját, a benne lévő kalácsot – amiről kiderült,hogy szó sem lehet arról,hogy a többi gyerek felegye a nagymama elől -, a Zsófi nagy bánatára bornak álcázott málnaszörpöt,mert hogy a mesében is igazi az a bor, és persze a Plüssfarkast. Hiába azonban a sírás és könyörgés, sajnos az anyai szigor hatására Zsófi húshagyó kedden csak zsófiként mehetett oviba...

Miután ezt otthon még aznap este elmeséltem, értetlenkedve nézett rám a Zuram, ugyanis kiderült,hogy Zsófi kérése abszolút jogos, ugyanis a Farsang egyik jellegzetessége Némethonban, hogy azon időszak alatt fel lehet rúgni az összes létező szabályt, így pl. aki akar, az hetekig jelmezben jár, ha úgy tartja kedve, nem jár iskolába, vagy dolgozni, akit addig magáztunk, tegezhetjük nyugodt szívvel, illetve simán beolvashatunk a felettesünknek is következmények nélkül, de pl. a Köztársasági elnök is beadhatja a lemondását,mint azt láttuk ugye...és ez így megy egészen hamvazó szerdáig. Utána azonban visszaáll a rend és az élet folytatódik a saját kerékvágásában.

Zsófi ezt biztos hogy tudta, mert a gyerekek sokkal okosabbak nálunk és azért is közölte olyan határozottan,amit közölt, de hát hiába...vége a karnevál-szezonnak, a ruha és a kabát visszakerült a szekrénybe, a kosárka is kiürült, a nagymama is megette a kalácsot végre... na de mi lesz a Plüssfarkassal?

Mert azért lássuk be, ha egy állat az ember, ráadásul egy gyermek szívéhez nő, attól megválni borzasztó nehéz és mindez ugyanúgy igaz fordítva is. Így aztán M., aki anno kölcsönbe küldte Zsófinak a Plüssfarkast, és aki azóta megtalálta a plüssök között az ikertesóját is, azt üzente tegnap este Zsófinak,hogy Farsang ide vagy oda, ha a Plüssfarkas vele szeretne maradni, akkor legyen...de akkor viszont örökre! :)