HTML

micsodaútjaim

Soha ne azon töprengjél miről maradtál le,viszont örülj annak ami már megtörtént veled és ami felé éppen most tartasz. /abszolútdesaját:) /

Friss topikok

  • évi.: @Scan Dal: meg persze =D (2014.08.09. 18:08) Ott jó neki...
  • Scan Dal: Hmmm... sajnálom. Meggondolatlan voltam. (2013.04.26. 10:14) KIVÁLASZTOTTAK
  • évi.: @akimoto: na igen, még az is mindehhez.A fenti 4 video mind egy és ugyanaz, mégis más és mást hoz ... (2012.12.28. 17:50) Karácsonyi gondolatok
  • évi.: @akimoto: megnyugodtam :) (2012.11.14. 08:28) Elvből…
  • évi.: @akimoto: lepkeség...azt írják :) (2012.11.05. 21:33) Le papillon

Linkblog

Paradoxon

2012.01.16. 16:28 évi.

 

Sok év távlatából az emlékek legtöbbször megszépülnek, úgy is mondják, csak a szépre emlékezünk...de az is igaz,hogy visszatekintve és újra átélve a múlt szerelmeit, rájövünk, mennyire naivak is tudtunk lenni.

"Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál..."

 

Mennyire igaz, hogy a válaszok előbb vagy később mindig megérkeznek, leginkább akkor,mikor legkevésbé számítunk rájuk. Nem csak a magunk tévedéseit látjuk tisztán ilyenkor , hanem a másikét is, egyszer csak ott áll előttünk lecsupaszítva az ember a maga félelmeivel, s akkor végre rájövünk, hogy a másik nem előlünk, csakis maga elől menekült.

Ó, Ti büszke férfiak és Ti nők, hajaj! Az élet játékaiban ugyanúgy fontos lenne a fairplay, mint a játékasztalnál, mert a csalással megszerzett nyereség hamar értéktelenné válik és ezek a veszteségek már soha többé nem pótolhatók.

 

Az érzéseink elől elbújni nem lehet örökké, elfojtani sem érdemes őket, egyszer úgyis eljön a pillanat, mikor előtörnek, de akkor már legtöbbször késő.

A magunk által generált félelem - spirálból kiszállni felér ugyan egy megtisztulással, csak egy bökkenő van az egészben, hogy addigra elvész a kapcsolat alappillére, a bizalom.

S aztán egy életen át lehet vezekelni azért, amit egyszerűen is megoldhattunk volna és onnantól kezdve,hogy letettük a mázsás köveket, élünk megint csak abban, ami elől eredendően elmenekültünk. Na de hová vezet az örökös menekülés saját magunk elől, ha nem pont ide?

Micsoda csúf paradoxon ez már megint...

 

 

 

 

 

 

 

 

Nemrég még csak néma tekintetekben nyilvánult a szerelem, olyanok voltak e tekintetek, mintha milliárd hangya mászkálna az ember testén; égetők, de tüzük édes zsibongást okoz; azután a kézérintés jött, a "költészet kapcsa", kéz kezet fog, mintha két puha fészek tapadna egymáshoz... milyen csodálatos villanysodrony szívtől szívhez. Most már a csókoknál vannak. A mama a másik szobában (...), akkor aztán meg van engedve a lopás. Hiszen a szerelem maga lánc, s ha már valaki úgyis láncon van, hadd legyen legalább igazi tolvaj.

/ Mikszáth Kálmán /

4 komment

Címkék: fairplay

A bejegyzés trackback címe:

https://komolytalan99.blog.hu/api/trackback/id/tr283555714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akimoto 2012.01.16. 18:20:02

Lehet bizalom nélkül? Igen. Legalább tudjuk merre hány óra.

évi. 2012.01.16. 22:54:01

@akimoto: Lehet, de minek? A lényeg elvész.?ég ha tudjuk is merre hány azaz óra.

akimoto 2012.01.16. 23:09:04

Ez is lehet. A lényeg időnként változókorba jut. :) Vagyis változik.

évi. 2012.01.16. 23:28:18

@akimoto: Jaj ez a lényeg, hallod...már ő is?:))
süti beállítások módosítása