Miközben tegnap meg lettünk dicsérve nagyon-nagyon, azon gondolkoztam végig, hogy milyen klassz dolog jutott nekem már megint az életben, nem csak azért mert tanultam valami olyat, amit tényleg szívvel-lélekkel és nagy odafigyeléssel csinálhatok, hanem mert olyan színes és érdekes emberekkel járhattam egy csoportba 3 éven keresztül, ami egyszerűen mondva klassz! :) Nem csak E. küzdött végig a könnyeivel, miközben személyre szólóan értékelt bennünket, hanem mi is, volt akinek kicsordult és persze volt olyan, akinek bent rekedt, de ez mit se számít olyankor, mikor a lelkek összeérnek. Befelé sírni nem is olyan lehetetlenség, dehát nem igaz...?:)

 Szóval elmúlt ez a három év, elrepült hamar,és mi észrevétlenül nőttünk és csiszolódtunk egymáshoz ez idő alatt, s tegnap a vizsgán csodás egységet alkottunk mi ott, a kilencek biza!

 Fura, de már most hiányoznak a többiek...