Tegnap este megint láttam egy szép filmet , egy kislányról szólt és a képzeletről, Alizról, a Csodaországról, a felnőttekről és a gyerekekről , a szabályokról és a büntetésről és arról,hogy milyen őrült világban élünk, és hogy a gyermeki fantázia határtalan és hogy az ember alapvetően jóra törekszik, de mégis követ el hibákat, pedig nem akarja, de egy belső hang mégis azt mondja, tedd meg, mert muszáj...jó dolog néha elvonulni a világ elől Csodaországba és ott maradni egy kis időre.

Ma reggel kaptam ajándékba egy doboz házi süteményt, olyat,ami több, mint 1000 kilométert utazott ahhoz,hogy célba érjen...ma azt fogom enni a délutáni kávémhoz, az illata és a külleme biztató...alig várom,hogy bele harapjak az elsőbe pedig nem is vagyok éhes...

Reggel korán keltem,hogy időre bevigyem E.-t a kórházba, akinek holnap komoly műtétje lesz, de ha azon túl van, igazából akkor kezdődik el minden. Reménykedett sokáig,hogy nem alkalmaznak majd ezek után kemoterápiát, mert nem akar megkopaszodni, és hányni tőle, de tegnap azt mondta a doktornő, hogy a biopsziás lelet alapján nem ússza meg, viszont "csak" szájon át szedhető gyógyszeres kezelést kap, remélem enyhe mellékhatásokkal. Már nem izgul, csak túl akar lenni ezen az egészen és addig is aludni sokat. Elfáradt, azt mondja. A betegség kellett hozzá,hogy végre megpihenjen, és most egyszerűen csak élvezi a semmittevést.

Azt mondja, szereti, ha a közelében vagyok, attól mindig megnyugszik. Tegnap este a fülembe súgta 3 heti kezelés után,hogy "jó gyógyító vagy..."

Fülig elpirultam, de azt hiszem ebben a szituban más is így viselkedett volna. Még tanulom...

Milyen furcsa,hogy választhatott orvost magának és akire a választása esett, az itt van a Margitban. Bármikor átugorhatok hozzá, kettő perc és ott vagyok, ha baj van, meg ha nincs, akkor is.

Lehet, ma délután majd viszek neki a sütiből.

Szerintem örülni fog neki ő is, meg az is, aki sütötte és idáig hozta.

Tényleg fontos a közelség,de a távolságot is le lehet küzdeni, azt hiszem minden csak nézőpont kérdése.

Akár az egész életünk...

Na hol az a süti? Lássuk csak...:)