micsodaútjaim

A Dunán zajlik a jég, nagyon hideg van...de vannak igazi túlélők.

Például vadkacsák,

és igazi Gumikacsák...

Vasárnap délután kiderült,hogy zajlik a jég a Dunán. Mármint számomra derült ki, mert hogy épp egy hete jártam a Duna parton és tessék,akkor még semmi, most meg ott úszkál az a sok jég, és rajtuk utaznak a sirályok. Hogy hová mennek, fogalmam sincs, de gondolom ők csak tudják, ha már ráültek arra a jéghideg izére...de nem is erről akarok írni, hanem hogy miközben bámészkodtam, gondolkoztam is. Mégpedig azon,hogy honnan jön ez a sok jég ,mikor ez a Duna annyira gyorsan folyik,hogy ha én jég lennék, időm se lenne kialakulni, mert mindig elfolynék helyette...de ezek meg valahol csak elkezdték , ha már egyszer itt vannak? Szóval törtem a fejem, de az istennek se jöttem rá a fizikára, hiába, abból mindig gyenge voltam, nem szégyellem, mint ahogy kérdezni sem szégyelltem soha.

Tehát.

Akár egy horrorfilmben, úgy éreztem magam ma hajnalban, amikor is Peni kikéredzkedett. Nagyon álmos voltam, így csak magamra kaptam a jó meleg köntösömet,semmi kalap, csak kabát, és egy papucs, persze zokni kinek jut eszébe hajnali háromkor?mert annyi volt, megnéztem az órát...gondoltam hamar végzünk, legfeljebb két perc lesz az egész, de már megint tévedtem.

Annyira hideg volt kint, hogy szerintem eltört a talpam alatt a fű.

Meg se néztem reggel, mi kárt tettem a kertben, pedig visszafelé futva még eszembe' volt, ja igen, miután hiába vártam a kutyát,a nyomába eredtem, mert megijedtem,hogy azért nem jön,mert már megfagyott, de ehelyett vidáman hempergett a jégen, jó, akkora bundában elképzelhető,hogy nem fázik, bezzeg én, addigra már igen csak vacogtam, így kénytelen voltam emelt hangon felszólítani,hogy eriggyen befelé, ezek után tényleg futni kezdett,én meg utána, bebújtam a jó meleg ágyba és gondoltam hamar elalszom, de nem sikerült...

Annyira átfagyott a hátam,hogy nem bírtam elaludni még jó ideig.

Ezek után bele se merek gondolni milyen lehet odakint tölteni az éjszakát a hidegben, a hőmérő mínusz tízet mutatott amúgy...és mi lesz ha valóban a tízből húsz lesz?

Akkor tényleg eltörik a fű.

Ezt garantálom...

Azt írja a köpönyeg.hu.,hogy kedden és szerdán az időjárás nem hideg, nem télies, nem napos, nem felhős, hanem egyenesen zord lesz. És hogy mi jön még azután, hajaj...

Mostanság egy ilyen kép lóg a nyakamban:

Azt kell hogy mondjam, gyönyörű:))

De igazán.

Ritka szép ajándék...imádom:)

Hirtelen beugrott egy kép, ahogy Peni áll az ajtóban és egész éjjel sír, nyüszít,hogy "engedj be!", én meg kivagyok teljesen, mert nem hagy aludni, le és föl mászkálok a galériáról, tolom vissza az ajtót, meg a porszívós dobozt, ő pedig ijedten néz rám a másik oldalon, s amint ott hagyom, kezdődik elölről az egész cirkusz, aztán reggel kialvatlanul csak annyit mondok,elég volt, kihajítom ezt a dögöt, én ezt nem csinálom...és aztán következő este átköltözök a másik szobába a régi helyemre és édesdeden fekszünk mi ketten, én az ágyamban, ő pedig ott piheg mellettem odalent a szőnyegen ,alszik mélyen, hallgatom a légzését és boldog vagyok,mert jó tudni,hogy biztonságban érzi magát...

Nem tudom honnan jött az egész gondolat és az érzés , az előbb még egészen más járt a fejemben, akkor meg miért pont most? Számolgatni kezdek és hát persze! Beugrik ... pont 13 éve,így januárban hoztam haza a kis szeretetgombócot, te jó ég,milyen édes volt,akár egy plüsskutya,nahát:) Apám szavai a mai napig ott csengenek a fülemben: „ Te jó ég, ez a kutya semmit sem tud az égadta világon, minek hoztad ide...?”, aztán rábízom két nap múlva, és mire délután haza érek a munkából , már jó barátokként fogadnak,és onnantól kezdve ő lesz a mindene...

Milyen kár,hogy apu előbb ment el, mint hogy megszülettek a kicsik, akkoriban sokat gondoltam rá,hogy vajon mit szól hozzájuk, és ugye látja odafentről ő is, ahogy fejlődnek napról napra a kis semmit sem tudók...?:)

Megmondom őszintén, nagyon utálok betegnek lenni , ezért aztán majdnem mindent megteszek annak érdekében,hogy ne is legyek az, de néha csak beüt a ménkű, és lever a kórság a lábamról, ami ideig - óráig még akár jó is lehetne, mert pl. isteni dolog dögleni a kandalló tüze mellett egy jó meleg takaró és tea társaságában és filmeket bámulni, meg jó könyveket olvasgatni, de ez hosszú távon mégsem az én műfajom, így aztán újra és újra megfogadom,hogy nem könnyelműsködök/döm soha többé, azaz:

A régi szép időkben mikor még szólt idebent a Petőfi ...de szerettük:)))

Ma reggel kicsit tovább ábrándozhattam az ágyban,mint egyébként, ma reggel nem kellett autóval jönnöm, mert ma "szereled van", ma reggel elhoztak a házig,mert jófejek, ma reggel HÓfehér pelyhek táncoltak az ablakom előtt,mikor szétnyitottam a spalettát, ma reggel várt egy levél és benne egy dal, ami ma reggel csakazenyém és ami pont passzol a mai reggelemhez:)

Ma este kiderült számomra,hogy a heti négy niának köszönhetően simán megcsinálom azokat az ászanákat, amelyeket anno épp hogy csak nyögvenyelősen bírtam.
Ez azért is vicces volt így utólag,mert amíg vártunk a Tibire, az egyik jógás társam megkérdezte,mit szeretek annyira a niában?
Remélem „látta” is a választ,nem csak hallotta, mert igazából nem akartam magyarázkodni neki, rövidre zárva csak annyit mondtam,hogy  javult az erőnlétem, mióta csinálom.
Viszont mikor „párosoztunk”, L. kifejtette, milyen nehéz engem masszírozni, mert olyan vékony  a hátam, viszont izmos.
Azt hiszem többször kéne járnom jógára is….:)

Sok év távlatából az emlékek legtöbbször megszépülnek, úgy is mondják, csak a szépre emlékezünk...de az is igaz,hogy visszatekintve és újra átélve a múlt szerelmeit, rájövünk, mennyire naivak is tudtunk lenni.

"Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál..."

Ma annyira szép volt az idő, hogy végre elmentünk sétálni. Metsző, jeges szél fújt, de jól beöltözve ez sem nagyon érdekelt, élveztem a vakító napfényt és a harapnivalóan tiszta levegőt…Miután megetettük a kecskéket, megbeszéltük az élet dolgait, és úgy döntöttünk, ha minden kötél szakad kiköltözünk, csak az eshetőségét latolgattuk , de nem terveztünk igazán.

Jó volt ma reggel meglátni a hegyet...

Jó volt nézni, ahogy a hófelhők dunnaként nehezednek a létre, ahogy újra összeér az ég és a föld, s miközben gondolatban én is belemerültem a végtelen fehérségbe, érezni véltem idelent is a tél leheletét.

 Nem fogjátok elhinni, mit ettem minap. Paprikás cukkinit! Mondanom sem kell, hogy a zuram remekelt, mert ő egy nagyon kreatív ember.

Az történt,hogy járt a piacon ,ahol is vett cukkinit.No meg a Spárban, ahol meg finom tüzes-csípős kolbászt vásárolt.

És miután haza jött velük, leült és elgondolkozott…

Jól emlékszem,mikor életem első - és remélem egyben utolsó - hitelszerződését megkötöttem,a banki ügyintéző kisasszony mennyire rám csodálkozott, hogy én köszönöm szépen, de nem kérek a devizahitelből, adják ide csak forintban azt az autóra valót, s persze mindenki más is hülyének nézett,hogy de hát annyira alacsony még soha nem volt az euró,mint akkor és én képes vagyok mégis forintban kölcsön kérni a pénzt?, és én makacs voltam, és nem hallgattam senkire, csakis magamra, mert belül valaki folyamatosan azt súgta, lesz ez még rosszabb is és akkor majd hogyan is fizetném vissza? Már pedig tényleg, de hogyan? El se tudom képzelni,hogy mekkora bátorság , vagy inkább meggondolatlanság kellett ahhoz, hogy emberek akkoriban úgy döntöttek, ahogy, és persze most nyögik...azt gondolom pont annyira felelősek ebben az egész történetben,mint a bankok, ettől eltekintve én most azt nyögöm, hogy ők meg vannak segítve államunk és pártunk által,és a kör bezárult. Nekem annyival könnyebb csak,hogy én jóval kisebbeket és halkabban nyögök, mint ők. Mindenkinek a maga nyögése a legfájdalmasabb , ez tény...

Jó az Isten, jót ád...

A mai nap egészen más volt,mint a többi,mert ma volt a szülinapom:) Jó, attól is különleges egy ilyen nap,hogy az ember megér egy bizonyos kort, vagy elér?, de az én szülinapom máma valami egészen mástól lett az.

Mikor gyerek voltam és apám meggyújtotta a csillagszórókat a karácsonyfán, akkor anyám imádkozni kezdett, hangosan és érthetően mondta a fohászt szépen sorban a halottakért, mindazokért,akik már nem lehettek velünk akkor és ott, és én persze türelmetlenül vártam, hogy vége legyen már az imának, a mennybőlazangyalnak  és végre kibonthassam az ajándékaimat. Ahogy nagyobb lettem és már én is ajándékokat készítettem a fa alá, a türelmetlenségem párosult az ajándékozás örömével, azaz a mit-szól-majd-hozzá-ha-kibontja-végre érzés is beköltözött a karácsonyfa alá.

Tegnapelőtt jóga karácsonyra hívott a Tibi, bevallom egészen meghatódtam, nagyon - nagyon jól esett a meghívás, mert hogy szeptember óta nem jártam feléjük, a nia óráim ugyanis kilőtték a jóga napokat...szóval Tibi felhívott telefonon hétfő reggel és meghívott egy kis csendes karácsonyi ünnepségre, vittem ajándékot is,ahogy régen, és ettem Mami finomságaiból is, hihetetlen,hogy 84 évesen még mindig mennyire fitt!:) És persze találkoztam és beszélgettem sok jó emberrel, akik pont úgy örültek nekem,mint én nekik, és már megint majdnem elbőgtem magam, mikor Á. ,a „padszomszédom” közölte, hogy mennyre hiányzom neki és hogy ugye majd januártól megint járok oda is...?:) mert hogy elmeséltem,hogy is vagyunk mi, mármint én meg a nia:)

Idén is úgy döntöttünk,hogy karácsonykor itthon maradunk, azaz nem utazunk el a messzi Németországba, mert az mindig olyan macerás.

Szombaton sikerült megnéznem a legszomorúbb kutyás filmet, ami egészen más volt, mint az eddigiek, amit valaha is láttam. Igaz történet egy kutyáról, aki élete végéig várja vissza halott gazdiját, de hát hogyan is lehetne elmagyarázni egy hűséges ebnek,hogy akihez az életét kötötte, az örökre távozott a a vadászmezőkre?

Kimegyek reggel, kapargatom a jeget a szélvédőről, egyszer csak látom,ahogy közeledik a járdán egy pici beagle kutyus, nézem, nincs rajta nyakörv, várom,hogy felbukkanjon a gazdi az utcasarkon, de senki, hát hogy is engedhetném tovább, naná,hogy megszólítom, ő pedig behúzott farokkal, de odajön hozzám, és néz rám azokkal a bánatos szemekkel, leül a lábamhoz, én simogatom,ahol csak érem, ő pedig bele simul a tenyerembe, már tudom,hogy nem engedhetem el, és ezt ő is tudja, na de hova vele? Be nem jöhet, Peni kiborul, kint pedig nem hagyhatom, nekem munkába kéne már menni, de az most nem is igazán érdekel, és akkor egyszer csak hirtelen bevillan az érzés és egy kép a kis beagle-ről, aki már jó ideje elveszett, az volt ilyen barátságos babakutya, de hát az olyan pici volt , ez meg itt már jóval nagyobb, de hát ki tudja,hátha...?És már zárom is az autót és indulok, se póráz nincs nálam, se más amivel magam mellett tarthatnám, de nem is kell, jön mellettem, kacsázik a lábaim körül és én már majdnem futok, mert annyira szeretném, hogy igaz legyen...és a néni csak zokog és közben mondja és mondja ,hogy ez nem lehet, hogy októberben tűnt el, és ő már feladta, már nem hitte el , pedig volt aki mondta, hogy van olyan,hogy létezik,hogy visszatér több hét után is, és jaj az unokája mennyire fog örülni neki,hogy Folti haza jött és én is nyelem vele együtt a könnyeim, és együtt örülök vele, mert én is jól tudom milyen érzés az,amikor haza hozzák az elveszett bárányt...az ilyesfajta érzések egy szempillantás alatt előhívhatók a mélyből, magam sem gondoltam,hogy ennyire...

Néhány hete úgy döntöttem,hogy kiveszem az önkéntes nyugdíjpénztárban az elmúlt 10 év alatt felhalmozódott hozamom, egyszerélünk alapon, ha bedől a világgazdaság , akkor legalább az én zsebemben inflálódjon el a pénzem és ne a biztosítónál.

Vagy vegyek inkább belőle dollárt, eurót, svájci frankot, esetleg aranyat...?:)

Peni még mindig nem bír magával, továbbra is morog, liheg és fejjel megy a falnak...vagyis az ajtónak jobb híján és biza döngeti, ha ki akar menni. Aztán ha kijut végre,mert nem bírjuk tovább ezt az őrjöngést, akkor búsan heverészik a fűben, de csak egy ideig, ugyanis a nyomokból ítélve gödröz. Vagyis ás.

Mi pedig nem toleráljuk, hogy tönkre tesz mindent odakint, így aztán próbáljuk bent tartani, ameddig csak lehet. Vagyis ameddig el nem kezdi a morgást, lihegést és döngetést...és ez így megy hetek óta, ó jaj...

Minap konzultáltam az állatorvossal, felsoroltam néhány alternatívát, miszerint a mi kutyánk vagy megveszett, vagy megőrült, vagy klimaxol, vagy tüzel.

Orsi szerint egy kutya nem klimaxol, amennyiben mégis, akkor Peni nem kutyából van. Meg nem veszhetett, mert akkor nem így viselkedne. Lehet,hogy időskori berni-elbutulással állunk szembe, ebben nincs tapasztalata, mert azt mondja ilyen öreg bernipásztort,mint a miénk még soha nem látott, a bernik ugyanis korábban halnak.

A tüzelés pedig évek óta visszatérő probléma nála, miután nincs egy darab petefészke sem, fogalmunk sincs mi termeli a női nemi hormonjait, de valami biztosan, így aztán szóba került egy hormonvizsgálat, amiből megtudhatnánk jó pénzért a progeszteron szintjét, na de aztán hogyan tovább? Fel csak nem vágjuk már a pocakját egy ennyi idős kutyának?

Vagy szedjen hormonokat és állandóan nézegessük mi hogy áll?

Hát nem....tegnap kitaláltam a a legkézenfekvőbb megoldást.

Drogos kutya lesz belőle, és kész. Leszedálom, aztán kivárok, míg lecseng ez a dolog, ami már 5 hete tart nála.

Miután az én házipatikámban egyetlen fajtaféle nyugtatószer létezik csak, így tegnap este Peni kapott egy sedacur forte tablettát vacsi előtt, majorannás kenőmájas kapszulába csomagolva. A hatás frenetikus volt, mintegy 4 órán keresztül nyugodtan aludt, szinte mozdulatlanul, csak néha helyezkedett kényelmesebb pózba. De aztán …

De aztán egyik pillanatról a másikra magához tért, és kezdődött elölről a cirkusz.

És akkor hirtelen eszembe jutott egy másik megoldás, ami egyébként bevált módszer nálunk vihar és tűzijáték esetén, amikor is pánikrohamokat kap szabályszerűen, szóval szépen odakötöttem a pórázzal a gázcsőhöz a konyhában, kapott még egy kenőmájas-drog kapszulát és láss csodát, reggelig vidáman aludt.

Azt hiszem ezt a kettő az egyben kombinációt fogom most alkalmazni nála egészen addig, míg le nem csillapodik.

Én ugyanis nem vagyok hajlandó miatta rászokni a a drogokra, éljen inkább velük ő, ami pedig mégis csak jobb megoldásnak tűnik,mint hormonokkal tömni egy szegény, szerencsétlen, de mégoly tüzes kilátottmárilyenöregbernikutyát...?:)

Történt pedig,hogy idén elmaradt nálunk az Adventi naptár készítés,mer' a zuram is beteg lett .